Verchiel

• ·  Unalom

Furcsa dolog az az unalom.
Sosem tudhatjuk mikor vagyunk egyedül.
Mikor egymagunkban képzelődünk, épp olyan lehet, mint mikor társaságban vagyunk.
Akinek gazdag a fantáziája, viszonylag ebben jól elvan, aki nem, az menekül fűhöz-fához a magánytól.
Én éppen nem tudtam éjjel aludni és egész jól elvoltam egyedül.
Nem zavart semmi. másokra gondoltam, képzeletemben másokkal beszélgettem, és tényleg éreztem azt az energiát amikor tényleg ott van valaki. Aztán magamhoz tértem, a tücskök ciripelésére, meg az autók dübörgésére koncentráltam és az érzés megszűnt, amit a beszélgetés keltett bennem.
Ugyanígy beszélünk Istenhez. De ő valahogy mindig a jelenben marad.

Közzétéve ennyi ideje: 22nd April 2014, szerző: Domi

0

Megjegyzés hozzáadása

Mar

26

A kisrigó

A rigó panaszkodott a túlvilágon Istennek: Hol volt Isten, amikor az az ölyv egy harcban megkarmolta a szárnyamat?

- Most én hogy magyarázzam meg neked, te kis rigó, hogy amikor ittjárt nálam az ölyv, akkor azt kérdezte tőlem: Hol volt az Isten, amikor egy farkas belekapott a lábamba?

- De most ezt hogy magyarázzam meg neked te kis ölyv? Amikor a farkas ittjárt nálam, arról panaszkodott: Hol volt Isten, amikor egy vadász belelőtt a lábamba?

- Hát most hogy magyarázzam meg neked ezt te farkas. Amikor az a vadász ittjárt nálam ezt kérdezte ő is meg még egy csomóan, hogy hol volt Isten amikor vele annyi baj történt.

Hát itt volt az Isten csak mi nem láttuk.

Akkor a Kisrigó megnyugodott és rájött hogy Isten ott ül előtte.

Lelki fejesugrás

El nem tudom mondani mit érzek, valahányszor berakom a zenédet.

Az a töméntelen fájdalom nem viselhető el, amit a szívemben érzek valahányszor hallom, mintha egy más sorsot élnék, mintha máshol lennék, máshol vagyok! És búcsúzom, vagy Találkozom! Nem tudom, csak fáj és tél van, vagy nyár nem tudom, de fáj, és ez a nyilallás csak az elkövetkező időkre szól, pedig elmúlt, iszonyú, de nem tudom utolérni, folyton ott szaladgál előttem és nem tudom megfogni a kezét, hogy Hé! Állj már meg! Én vagyok az ne szaladj!

És akkor észreveszem a körülöttem levőket, akik helyett magamba néztem, megölelem őket, és látom hogy ők is érzik, ők is tudják. Szótlanul egymásra nézünk, és sírunk mind a ketten. Hol van a külön, az együtt? Itt benn vagyunk mindannyian Isten gyomrában.

Sosem tudom megszokni

Sosem tudom megszokni ezt a fájdalmat vagy hiányt, amit érzek; ezt a szomorúságot amit belémvertek, a lemondást le akarom mondani ezt a lemondást ezaz fel akarok támadni, vidám akarok lenni vidám, de nem tudok, de igen kell ,tudok igen kérlek Istenem tégy vidámmá engem ne hagyd hogy elmenjen a kisfiú máshová. Itt akarom jól érezni magam, itt ahol vagyok, ott vagyok boldog és kész. Pámpálárám…köszönöm Isten a mai meg a tegnapi napot köszönöm a heteket meg az órákat mindent amit rám áldoztál, minden percet külön köszönök! Csókollak Téged: Domi. Add hogy boldog legyen az életem, anélkül hogy egoista lennék másokkal szemben, add hogy megtaláljam az egyensúlyt az életemben és hogy fel tudjam vállani önmagam.

Az Isten országára törekedve

Az Isten országára törekedve, hogy mindenki jó legyen: velem kezdődik. Minden ember testvér és nincs különállás. Nincs magány. Közösen vállaljuk a felelősséget mindenkiért. Mire mindenkinek a gondolatai és érzelmei egy síkra jutnak, és minden ember csápja egymást átkarolva szeretetben él. Akkor jön el az ítélet. Egyesek Istenhez jutnak, mások a pokolba.

Mikor fog eljönni Isten országa? Amikor mindenki, Mindenki fogja egymás kezét és szeretetben él belül, s kívül. Nem várhatjuk másoktól hogy ők mosolyogjanak először ránk. Nekünk kell elkezdeni.

Papírcetlik

Papírcetlikből jósolt. Mondhatnám: hülye vagy? Hogy a véletlenekben hiszel, és ezzel magyarázol valamit?

És mégis: talán a véletlen az, amivel leginkább megközelíthejük a sorsot.

A teremben nagy volt a csend. Később mindenki csak panaszkodott. Hogy neki így rossz úgy rossz. Ő meg csak türelmesen hallgatta. Nem szólt. Néha mondott valamit, de senki nem figyelt, csak folytatta a panaszkodást. Néha kedvem lett volna nekik odaszólni:

- Ugyan már! Mit panaszkodtok, hiszen mindenetek megvan!

De nem szóltam. Türelmesen hallgattam. Éreztem, ahogy a maga vállára veszi mások problémáit. Nehéz volt. De bírta. Hitte. Hitt abban amit tesz, vagy amit nem tesz. Mert tényleg: nem tett semmit, csak hallgatott. Hallgatott mint a sír. Tudta. Tudta, hogy hiába. De tette. Csinálta. Ilyen volt ő. Mindenki megtisztulva ment el onnan, és koszosan jött vissza.

Hiába. De talán volt értelme. Még ha nem is úgy, ahogy ő gondolta volna, hogy kéne hogy legyen. De csinálta. Bírta tovább. Később egyre kevesebben jöttek hozzá. De csinálta.Bírta.

Egyszer feladott mindent.Mindent abbahagyott. Aztán elkezdte előlről. Azóta is csinálja. Rendületlenül.

Mindig ugyanazt, de mindig másképp. Ebből nyerte a hitét. Ebből nyerte más is a hitét.

Unta. Láttam rajta, hogy unja. Mások nem. Ők csak panaszkodtak tovább. Rendületelenül.

Papírcetlikből jósolt. De a papírcetliknek igaza volt. Talán az egyetlen, amivel megközelíthetjük a sorsot, a véletlen. A nagy véletlenek. Nagy egybeesések.

Mindig azok az élet szép pillanatai, amikre előre nem számítunk. Amire számítunk, az nem jön el soha. Mert nincs itt az ideje. És mi azt nem tudjuk. Nincs időérzékünk. Sajnos.

Ha tudnánk, nem számítanánk semmire. Se haszonra, se kárra, se sikerre, se balsikerre.

Mert nincs időérzékünk. A mai embert meg kellene tanítani arra, hogy várjon. Nem fogvicsorgatva, hanem elégedetten. De ezt nem lehet csinálni. Csak aki elégedett, annak jön el minden. Elégedetten. Azt jelenti: nem kell várni, mert mindenem megvan. Nincs semmin.

Na jó azért kell valami. De nem. Semmi nem kell. Épp ez az. Hisz mindenem megvan.

Régóta gondolkodom azon, mi az: Előlről. Nem várni semmit. A mostban élni. Előlről.

Mindig csak előlről. Minden nélkül. Nem lehet elkezdeni, és nem lehet abbahagyni.

Most. Ez a szent pillanat. Pillanatonként élni, és csak a következő láncszemre figyelni.

És így: ezzel előlről kezdeni az egész élete. Nem lehet. De muszáj. Mert csak így érdemes.

Otthagyni mindent. Munkahelyet, családot, barátokat. És előlről kezdeni. Mindig ugyanazt.

A ma embere képtelen erre. Most ehelyütt mindegy hogy a mai emberről eddig mit mondtak mások.

Nem fogvicsorgatva húzni tovább azt az igát melyet nem a mi sorsunkra szabtak. Hiszen: ha már eddig eljutottál, hát folytasd tovább. Mondják az egyenes emberek.

Nagy fenét. Abbahagyni. És előlről kezdeni. Csak ennek van értelme. Aki ezt nem érzi, az vagy hülye, vagy elégedett. A kettő között nagy különbség van. Mert aki hülye, az lehet elégedetlen, de erre nem döbben rá. Míg aki homályosan érzi, hogy valami nincs itt rendben, az küzd, kritizál, szenved. Az ilyeneket szokták kiközösíteni a hülyék. Mondván: -Jó ez így!

Mit panaszkodsz? És nem érzik, nem értik, hogy mi a baj. Aki gondolkodik az érzi.

Na nem azon gondolkozik, hogy kit használhatna ki a saját előnyére, hanem azon, hogy itt valami nincs rendben. Nem kell a pszichológiához fordulni ahhoz hogy valaki ezt értse, lássa. Segíteni nem lehet. Mindent egyedül kell. Ez a veszélyes a változásban, hogy nincs senki melleted. Csak te magad. Mert a te problémáidat egyedül te ismered a legjobban.

Tapasztalni kell. Tanulni kell. Van ami sohasem ismétlődik, ezt érezni kell. De minden ismétlődik. Nehéz megtanulni azt, hogy az érzéseink ismétlődéséből tanuljunk. Pedig talán ez a legegyszerűbb. Az ösztönös tudás. Amit egy gyermek is tud. A gyermek az még tud mindent. Többet mint a felnőtt. Igen, ezt így ki merem jelenteni. Látja a felnőtt világ értelmetlenségeit, tudja a felnőttek ostobaságait, és kérdéseire nem kap választ. Persze, hogy fellázad, vagy kényszerűségből alkalmazkodik. De az értelmes felnőtt az egészen más.

A felnőtt ember értelmes lény.

Aki felnőtt, és aki a gyermeket magában felnevelte, az nem lehet, türelmetlen, buta, éretlen.

Aki felnőtt az gondoskodik magáról, és felelősséget vállal mindenért, azért is, ha rosszat tesz.

És aki felnőtt, az érti a gyermeke nyelvét, akkor is ha a gyermek még nem is tud beszélni.

Továbbá érti az állatok, és a növények, és a természet hangjait. Az Isteni ember. Mindenki lehet az, aki kellő hangoltsággal bír. Persze nem mindig. Aki mindig az tud lenni, az megvilágosodott. De olyan sincs, aki egy pillanatig ne tudná ezt átélni. Mert a gyermek belül él, és kapcsolatban van Istennel.

Meglátások

Nincs lényeges különbség a között, hogy valamit reggel döntünk el vagy este. Nappal az ember világos és határozott, este inkább elmélkedős hangulatban van. Az este jin, a nappal jang természetű. Nincs lényeges különbség aközött, hogy mit akarunk reggel, és mit akarunk este. De azért jobb a döntéseket a nappalra bízni.

Ψ

Lehet, hogy mielőtt lett volna fogalmunk önmagunkról, ezt megelőzte a tudásunk a dolgokról.

Φ

Ki- és belégzés, nő és férfi, bevétel és kiadás nem azonos, hanem egymástól elválaszthatatlan.

A természet törvénye, az élet teremtése, az ellentétek harmóniája.

Ϊ

Ki az, aki legbelül a csendben a nyugalomban képes elfogadni mindent?

Ξ

A vágy a hajtóereje mindennek, az életnek is. A földi életnek a vágy a meghajtója. Aki a vágy

ellen van az a nemlétet többre becsüli a létnél.

A harag a problémák megoldásának a nagyvonalúsága

A Hó

A hó megsértődött mert mindenki letakarította, amikor esett, ezért nem jött többet.

Most helyette a szél van itt. Boldog új évet kívánok minden embernek, állatnak növénynek és kőnek. Itt van 2010. Nem hiszem el, hogy már itt járunk. Nehéz az idő.

Steinbeck öröm-bánat alapja itt van velem. Összefolyik múlt és jövő. Valami van a levegőben.

Valami jó új és szép. Lehet hogy ezt már mások is észrevették nem csak én.

A karácsony szépen telt. Szilveszterkor csak azt fogadtam meg hogy továbbra is zenélni fogok. Most karácsonyi énekeket hallgatok, és sírva fakadok, olyan szép.

A család egyébként karácsony előtt minden Vasárnap amikor az Ádventi gyertyákat meggyújtottuk közösen énekelt mindenféle Krisztus-váró dalt. Olyanok mint egy vidám ima.

Arra gondoltam hogy olyan csodálatos ez a világ és minden olyan egyszerű. Egyszerűen örülj a jónak és érezd jól magad. Ennyi. Azért van annyi baj mert kigúnyoljuk és nem vesszük komolyan a szép dolgokat. Mindenkinek akinek van szíve szereti a szépet. És mindenkinek van szíve. Legfeljebb elrejti. Isten velünk van mindenkivel ott van. A jóság nem erőszakos:

Lágy és meleg, mindenkihez hozzáér, semmit nem kerül el, mindenkit felvidít, feltölt, és elhalmoz, pazarol, segít és végtelenül jó. Csak a könnyeinket vihetjük neki amit ő mosolyogva felfog kötényébe. Mindig megbocsát Ő.

A teniszlabdás

A focipálya életed színtere, ahol a lelked és az ösztöneid játszanak egymással. Az én a bíró.

Az egész focipálya, a játékosok és a nézőtéren ülők mind te vagy egy személyben…

A meccs elkezdődött. A fehérek átvették az irányítást. De a fehér csatár szíve megesestt a feketéken, ezért véletlenül öngólt rúgott. A csapat felhördült. Akkor a feketék vették át az irányítást, de nem akarták bántani a fehéreket ezért ők is öngólt rúgtak. A focicsapat kikészült.

Akkor a közönség soraiból egy ember egy teniszlabdát dobott a feketék hálójába. Acsapat felhördült és meg akarta verni azt az embert. A feketék vezére csendre intette a játékosokat. De az én továbbment. Lement a csapathoz és követelte hogy részt vehessen a játékban. A többiek nem engedték, hiszen ő nem tartozott a csapatba. Az én elkeseredett és visszaült. Akkor a játékosoknak megesett a szíve rajta, és felajánlották, hogy legyen ő a bíró. Onnantól kezdve az én lett a bíró. Hát ő a teniszlabdás!

Egy korsó sör

Lemegyek a Tango Pub-ba ,kérek egy korsó Drehert, kiviszem a kertbe leülök a műanyag székbe a műanyag asztalhoz. Oké. Akkor körülnézek, iszom egy korty sört. Rágyújtok, slukkolok egyet. Oké. Akkor most mi van? Zavartan

körbepillantok, nem mintha a tekinteteket keresném, csak mer’izé. Kopogtatom a ritmust az ujjaimmal, a poháron dobolok, nézgelődöm. Megint a kezembe veszem a poharat iszom egy kortyot aztán még kettőt. Ahh!

Böff! Mindjárt otthonosabban érzem magam. Cigi, füst oké. Akkor most kéne valakivel beszélgetni.- Na mi a fasz van itt bazzeg? -kérdezem magamban. Körös-körül az asztaloknál társaságok pofáznak, harsognak, röhögnek. Na jól van. Mostanában már a nőket se nézem.

Az Őrlődés

Az őrlődésnek talán nem is az a célja, hogy eljussak valahová, hanem csak az őrlődés.

Sztorik

Korcsmáros emberek

Ez a történet egy szokványos eseményhalmaz, ami egy idő után bizonyos emberismeretet szerzett nekem bizonyos kocsmáros emberekről.

A dolog nem tartozik senkire kivéve, ha valaki hajlamos önmagáról elővigyázatlanul sokat fecsegni. Ebben az esetben intő példaként szolgálhat másoknak. Tehát a téma a következő.

Estefelé ha nincs programom, vagy nem érek el telefonon senkit, előfordul, hogy egymagamban nyakamba veszem a várost. Ilyenkor a Tango Pub felé veszem az útirányt, és egyenesen beállítok egy sörre, hogy ott töltsem el a maradék estét. Ilyenkor egy meglett öregúr szolgálja fel nekem a habos nektárt, mire arra vetemedem, hogy szóba állok a csapossal és elmesélem neki ami éppen nyomaszt. Meglepődöm, mert figyelmesen hallgat, sőt még tanácsot is ad arra vonatkozóan, hogy ami a helyes.

- Figyelj! Ez van, az van, ezt kell csinálni, azt kell csinálni. Menj erre, menj arra!

Persze ezekkel a fogasról leszedett (jó)tanácsokkal nem lehet mit kezdeni, ezért hát ez újra és újra megismétlődik, mígnem egyszer csak valami furcsa dolog történik. Miközben éppen mesélem az egyik nagyon megindító történetemet, egyszercsak a jóindulatú öregúrnak vörös lesz a feje és elkezd velem kiabálni. Nagyon meglepődöm, mert eddig teljesen csendben volt Érdekes módon meg is szeppenek egy kicsit, és arra gondolok hogy ez eddig ugratott engem.

Na most jön a lényeg.

Naiv voltam, nem gondoltam hogy az egész merő képmutatás volt. A bácsi most persze a nyakamba akasztja a tartozást, amiért ő annyi percet hallgatott percet engem és annyi energiát invesztált belém, hálával tartozom neki.

Pistike és a szúnyogok

Pistike este lefekszik az ágyra és várja a szúnyogokat, hogy leüthesse őket, különben megcsípik.

-De sok szúnyog van! - gondolja Pistike. Így ül ott az ágyban és várja, hogy mikor ütheti le valamelyik szúnyogot. Mert nem mindig repülnek arrafelé. Így hát reggel lesz, mire az összes szúnyogot nagy nehezen leüti és addigra már fel is kelhet.

Kusztik

Egyszercsak voltak a kusztik.

A kusztik az őserdőben éltek és a fejükön körbe-körbe szemek voltak valamint a fejük tetején még egy nagy szem is. Picik voltak és gyorsak. Általában bogyókat ettek és ettől nem laktak jól. Kis kolóniákban éltek és együtt jártak vadászni, ami abból állt, hogy mentek, és ha valamelyiküknek megtetszett valami, az odament és azt mondta:

- Ez tetszik nekem, ezt elviszem!

Azzal el is vitte. Már ha föl tudta emelni. Általában zsákokban tették ezeket a dolgokat, volt is mindegyiknek egy színes zsákja. Ilyen zsákot az kapott aki jól szolgált a törzsében. Általában évente egyet kaptak. De a kusztik kb. 10 éves korukig éltek, utána meghaltak. Jellemző volt rájuk, hogy 10mp.-nél tovább nem tudtak megjegyezni semmit. Így ha az egyik kuszti elindult valamerre és az út 10 mp.-nél hosszabb ideig tartott akkor már elfelejtette hogy merre indult és eltévedt. Vadászat közben mondókáztak is. Ilyeneket mondtak hogy: kakiszaridekiszariszaridekifos. Mire mindenki hahotázni kezdett. Rendes hangjuk olyan volt mint amikor az ember H-t mond nagyon hosszan, mosolyogva, és tágra nyitott szemekkel.

Még ilyen szavak:

Kulájjé=kutya

Gulinci=kakaó

Uklajj=pénzegység

Öcsky= öccs

Gurcli=tészta

Kurblis=fenyegető eszköz

Gusztli=Törzsi eledel

Klucni=ruhaféle

Szrukli= cipő

A fájdalmast fájdalmasztikusnak mondták.

A Kázmér, Károly előszeretettel használt nevek.

-ányi név után. Mint Zolányi, Tományi stb.

Úgy köszöntek, hogy mosolyogva kidugták nyelvüket, és tágra nyitották a szemüket.

A kusztik mási faja, a Fundik. A Fundik tulajdonképpen dagadt kusztik.

A kusztik és a Fundik már kihaltak. Az őskorban élte

Megvalósítom az álmaidat

Én leszek az álom

Amilyen társat szeretnél álmaidban

Az lehetsz amit megálmodsz

És én az leszek akivel ennek az álomnak értelme lesz

Megvan a cél,

Megvan a hangulat,

Megvan a tett.

Amit az ember elképzel, az nem biztos hogy úgy lesz. Le kell próbálni.

Számláló=élvezet

Nevező=vágy       1/1= kielégülés

Evés/Ehség= Jóllakottság

Mire vágyom?

Minél többet szenvedek az örömökért, annál nagyobb lesz az élvezet

Nem tudom abbahagyni a gondolkodást. Megijedek ha üres a fejem. Tudom mi a helyes, már számtalanszor elképzeltem, megfontoltam, gondolkodtam rajta, teszem a dolgom s utána mégis azon gondolkozom mi lenne ha mást tennék. Tudom hogy hülyeség. Tudom hogy rossz ha rossz irányba jártatom az agyam, de mégis erőltetem, pedig fáj. Mintha direkt rosszat akarnék magamnak. Jönnek az impulzusok, és gondolkodom rajtuk. Semmi értelme, csak üresben járatom a motort. Vagy elszállok az emlékeimmel és képzeleti képek alapján akarok valamit eldönteni amit már ezerszer eldöntöttem. Nem tudom mit keresek, Tegnap egy asztalnál ültem két lánnyal. Tudtam hogy az egyik tetszik, a másik meg csúnya. Mégis a rondát néztem, és próbáltam elképzelni, milyen lehet vele. Én hülye. Nem értem magam.

Végül elvesztettem a érdeklődésemet az iránt is aki tetszett. És akor meg akarom kérdezni a Ji-Kinget hogy mi volt ez? Amúgy is tele van már a fejem az okostojások gondolataival. Erőlködöm, ha valami nem jut az eszembe. Nem bírom tudomásul venni, hogy valamit nem tudok.. Félek hogy valamit rosszul csinálok.

Nem tudom kibékíteni ellentétes vágyaimat, félek a jövőtől.. Állandóan kételkedem.

Minden dolgok mélyén a szeretet lakozik.

Szerencse, véletlen csoda, sors: az emelője mindennek. S ami ezt irányítja: Karma

Ami jó felé emel: Jócselekedet, segítség másokon, jószívűség, önzetelenség, áldozat, türelem, szerénység, nyugalom, okosság.

Ami rossz felé vezet: rosszindulat, önzés, irigység, lopás, nagyképűség, lustaság.

A rossz gondolatbelső feszültséget kelt.

Rossz irányban gondolkodsz, ha a gondolat amit gondolsz elveszi benső békédet, feszültséget elt és eltávolít közvetlen környezetedtől. Ha ’mindenki zavar’ miközben gondolkodsz. Állj meg! Ne görcsöölj

Közzétéve ennyi ideje: 26th March 2012, szerző: Domi