A nő a teljesség záloga

Öngyógyítás

Soha nem volt még ennyi függetlenségében is teljes nő, de ennyi párkapcsolatban élő megalkuvó hölgy sem. Mindenki menekül. Maga, a párja, a munkája, a körülményei, az elszalasztott álmai vagy a beteljesületlennek hitt lehetőségei elől. Az elmúlt évtizedben óriási piaca lett az ezoterikus tudományoknak, a boldogságkeresés útjait fürkésző irodalomnak. A könyvkiadásban külön ágazat lett a nősegítő irodalom.

Sokáig gúnyolódtunk az amerikaiakon, akiknek a fodrászuk, orvosuk és kozmetikusuk mellett kivétel nélkül pszichológusuk is volt. Ma is értetlenül állunk egyes reklámok hallatán, mert nálunk senkinek sincs privát gyógyszerésze, aki segítene a tanácstalanságán. Egyre többünknek van viszont asztrológusa, jósa, mágusa, terapeutája, kineziológusa vagy jógaoktatója, akihez lelki mélypontjai idején fordul, vagy akit életvitelszerűen látogat, akkor is ha éppen csak a mindennapi megerősítésre, bizonyosságra számít.

A modern nő nem alkuszik. Anyának, feleségnek, szeretőnek, lánynak lenni számára nem elég. A 21. századi teljességben a felzárkózott „gyengébb nem” már amazon, démon, angyal, tündér, sőt, istennő akar lenni. Nők iskolájába, angyalképzőbe, tündérakadémiára és istennő tanfolyamokra jár, mintha valaha is ez lett volna a harmonikus létezés záloga. A tananyag mindenhol azzal kezdődik, hogy bízz magadban, szeresd magad, elégedj meg a sorsoddal, és örülj különbözőségednek. Ehhez képest a magazin idolok betegeiként gyógymódok ezreit próbáljuk ki, majd eltelve a kudarcokkal bezárkózunk és önmagunkat kezdjük alakítani. A változás ott kap teret, amikor megértjük, hogy a gyógyszer bennünk van. A legtöbb ezoterikus terápia a szervezet öngyógyító képességére támaszkodik. Csak az kapaszkodik ki testi-lelki lemerültségéből, aki önmaga is energiát fektet a változásba, hisz benne, tesz érte, és időt ad magának a megújulásra.

Szerep(té)vesztés

Elsősorban két nőtípus hadakozik a sorsával. A háziasszonyok, akik az otthonteremtés és gyereknevelés oltárán feladták nőiségüket, a főzőműsorok hű reprodukcióit prezentálják a konyhában, de elvéreznek a hódító szerepben.

A másik véglet a közéletben vezető személyiség. Törékeny, érzékeny, finom lelkű lány vagy hölgy, aki napközben a határozottság páncéljában feszít, és hazaérve gyakran magán felejti a „munkaruhát”. Otthon is férfi marad a lelke, s akaratlan dominanciával teszi férfiatlanná a párját, szellemi, lelki, anyagi erőfölényével terméketlenné a kapcsolatát. Ha hagyja felborulni az isteni rendet, amiben ő csak passzív befogadó.

A pszichés gyermektelenség kortünet, ezredfordulós boldogtalanságforrás. Mint ahogy az önkéntesség álruhájában járó szingliség is csak kényszervállalkozás. Senki nem akar látszólagos szabadságban és függetlenségben, de végül is a vágyak, lehetőségek és az idő rabságában élni. Azért van ma annyi szingli, mert a modern nő nem alkuszik. Sem a férfival, sem a vágyaival. Nagyot álmodik, és nagyon ragaszkodik. Az álmaihoz mindenképp.