Hipnózisban a fogyásért

Ezzel szemben nem szeretek sportolni, elüldögélek egy jó könyvvel naphosszat és nincs lelkifurdalásom egy kismalac láttán, ha az a tányéromra kerül. Ez meg is látszik. Leánykori súlyomat nemhogy megőriztem volna, de megtöbbszöröztem. Fáj minden izületem, nem esik jól az alvás, és gyakran légszomj gyötör, ha a játszótéren libikókázom a gyerekeimmel.

Tehát eldöntöttem, lefogyok.

Ez eddig jól hangzik, de legfőbb erényemről, a kitartásról még nem beszéltem. Merthogy nincs nekem olyan. Ezzel itt vége is lehetne az egész kínlódásnak, feladom, ezért eszem még egy sütit. Csakhogy olvastam valamit a tudatalattiról és volt még üdülési csekkem is. Felhívtam egy hipnotizőrt.

Az első dolog, ami meglepett, hogy nem varázslóruhában várt rám és nem volt szúrós tekintete sem. Bemutatkozott és leültetett. Tímeának hívták, elbeszélgettünk sok mindenről Majd megkérdezte, mit akarok elérni a hipnózissal. Elmeséltem, hogy úgy tudom, a hipnózis segítségével le lehet fogyni. Ezen jót derült, mondván ennél sokkal többről van szó. Aztán felgyorsultak az események. Egy kényelmes fotelben ülve a plafonon egy lámpa pici, apró részletét kellett mereven néznem. Tímea lassan beszélni kezdett hozzám.

Na nem gondolják, hogy bevettem! Az volt bennem, hogy teljesen tudatomnál vagyok. Bár a szemem csukva, de csak azért, mert megkért rá. Megtettem, rajtam ne múljon.

Aztán vártam…

Gondolkoztam, hogy vajon ott vagyok-e már a mély öntudatlan állapotban, amikor akár még békává is válhatok, és békaügetésben tehetem meg az utat hazáig? Nem számít, csak szép béka legyek...

Na, ez sem fog sikerülni nekem, gondoltam. Felállok, itt hagyok csapot-papot: ”vissza a pénzem”, vagyis a csekkem!

Aztán érdekes dolog történt. A kezemmel egy kupát formáztam, amibe minden rosszat behelyeztem. Majd megkért, hogy anélkül, hogy a mozgatnám a kezem, öntsem ki a kupából a sok rosszat. Hoppá, gondoltam, most ugrik ki a majom a vízből! Most kiderül, hol vagyok. Hipnózisban, vagy csak a fotelban? Aztán nagyon lassan megmozdult a kezem. Előbb a jobb, majd lassan a bal is. Apró, pici, gépies mozgás volt. Inkább rándulásnak nevezném, ami az akaratom nélkül történt. Akkor én most hipnotizálva vagyok! Teljesen ledöbbentem, de még mindig inkább hitetlen voltam, mint hívő. Majd megint Tímea beszélt. Én hallgattam. Ekkor már arra gondoltam, hogy ha hazaérek, kidobom a gyerekeim elől eldugott kekszet, csokit és bizony, vacsira répát eszem! Majd azt képzeltem, hogy a stadionban futok, mint régen, lobog a hajam, élvezem a szelet. Magam is meglepődtem, amikor öttől visszafelé kezdett számolni.

Nem akartam felébredni. Kellemes volt. Pihenni. Lazán, elnyújtózva, távol a gondoktól. Az jutott eszembe, milyen vicces lenne, ha nem ébrednék fel. Mindenki körülöttem sopánkodna és sajnálnának. Hallanám, ahogy szidnak, szeretnek, közben én csak pihengetnék. Itt tartottam, kinyitottam a szemem és jó volt. Még egy kicsit beszélgettünk, majd a nagy elhatározást kihasználva a fülembe szúrt öt, pici akupunktúrás tűt, hogy ne legyek éhes!

Mindez egy hónapja történt. Szeretnék jós lenni és szeretném megtudni, hogy mit tartogat számomra a jövő! Kitartok, vagy elbukom a harcot?

Hát, mindenesetre reménykedem. Talán most összejön!