Orvosság a fáktól

A fák minden hitrendszerben az embert az égiekkel összekötő élőlények, a fagyógyászat pedig a testre és a lélekre is felemelő hatással van.

A fák megérzik, ha segítségért folyamodunk hozzájuk, de csak annak tudnak támogatást nyújtani, akiben tudatosul, hogy kölcsönösen függünk egymástól. Már a rómaiak, a görögök és a kelta népek is ismerték a fák pozitív kisugárzását, s hogy a fákkal közvetlenül érintkezve megnőnek az ember energiái is. Első lépésként „bemutatkoztak” a kiválasztott fának, vagyis tenyerüket hozzáérintették annak törzséhez.

Erejük akkor jut át leghatékonyabban az emberi testbe, ha kis terpeszben, háttal, teljes testtel nekitámaszkodunk a törzsüknek, egyik kezünket magunk mellett, a másikat az ég felé tartjuk, és igyekszünk pozitívan gondolatokkal töltekezni. Öt perc után megcseréljük a kezünket, majd megfordulunk, és szemből dőlünk neki a fának. Jobb, ha mindezt nappal tesszük, mert a fák ereje esténként lesüllyed a gyökerekbe.

Sétáljunk sokat parkban, erdőben, arborétumokban, köszönjünk az öreg fáknak, simítsuk végig, vagy öleljük át a törzsüket. Ha az időjárás megengedi, mezítláb ráállhatunk a fa föld alól kibújt gyökereire is. Érdekes, de valamennyien úgy vagyunk programozva, hogy ösztönösen is egy olyan fa közelségét keressük, amelyik lelki vagy szervi panaszainkat orvosolni képes.