Államfők sorsa a csillagokban

Németországban az eladási listák élére ugrott Christoph von Marschall kötete, a Barack Obama, a fekete Kennedy. Jelenleg egyszerre öt könyv foglalkozik a szupersztárral Berlinben. Az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke előszeretettel alkalmazza elődje politikai és taktikai húzásait.

Obama tavaly katartikus hatású beszédet tartott Berlinben, a Győzelmi oszlopnál. A helyszíntől nem messze, a Berlin-schönebergi városháza erkélyén hangzott el 45 évvel ezelőtt JFK szállóigévé vált kijelentése: „Ich bin ein Berliner”. Az USA első afroamerikai vezetője többször is hangsúlyozta, John F. Kennedy nyomdokaiba kíván lépni. Ráadásul JFK és Jackie lánya, Caroline Bouvier Kennedy Obama kampányának egyik kulcsfigurájaként tevékenykedett, Ted Kennedy szenátor pedig néhai öccse méltó örökösének nevezte.

Mindkét demokrata elnök az amerikai álom megtestesítője: JFK a fehéreké, Obama pedig a feketéké. Az Amerikai Egyesült Államok 35. és 44. elnökét egyaránt rendkívül fiatalon választották meg: Kennedy mindössze 43 éves volt, Obama pedig 47 évesen lép hivatalba.

A karizmatikus, békepárti demokrata politikusok egyaránt le akarták porolni a megfakult amerikai zászlót. Mindketten célorientált vezetőjelöltként a Harvardon szívták magukba a tudást, s remek házasságokat kötöttek. Míg Kennedy ír gyökerekkel rendelkezett, a Hawaiion született Obama édesapja kenyai. JFK és Obama is az új idők gyermeke. S hogy Obamára is erőszakos halál várna? Morbid ugyan, de ez a veszély minden jelképpé vált személyiséget fenyeget. Ráadásul a történelem során négy amerikai elnököt - Lincolnt, Garfieldet, McKinleyt és Kennedyt - is meggyilkoltak. S míg a közkedvelt JFK csupán a halála után, az első fekete elnök, Barack Obama már életében legendává vált.

Imádták és gyűlölték

Az USA történelmének egyik legnépszerűbb vezetője, John Fitzgerald Kennedy újgazdag bostoni ír család második gyermekeként, 1917. május 29-én, az ikrek havában látta meg a napvilágot. A kis JFK sorsát szülei már születésekor eldöntötték. Anyai nagyapja, John Francis Fitzgerald neves bostoni politikusként a massachusettsi szenátus tagja volt, 1906-ban Boston polgármesterévé is megválasztották. Édesapja, Joseph P. Kennedy londoni nagykövet volt, ám fiait magasabb politikai pozícióban szerette volna látni (összesen kilenc gyermekük volt!). Az ambiciózus családfő mindent el is követett: a legenda szerint vacsora közben kizárólag közéleti és politikai témákról társaloghattak.

JFK a szinte kötelező Harvard Egyetem elitképzése után 1941-ben belépett a haditengerészethez, ahol egy japán támadás során rendkívül súlyos hátgerincsérülést szenvedett.

A Camelot-legenda

Noha erősen titkolták, egészsége sosem lett már a régi. Már Massachusetts kongresszusában volt képviselő, amikor megismerte későbbi feleségét, a gyönyörű és ambiciózus újságírónőt, a francia származású Jacqueline Bouvier-t. Noha kisvártatva a világ legdivatosabb házaspárja lettek, s divatteremtő felesége népszerűsége az elnökével vetekedett, Kennedy merőkanállal falta a nőket.

Szemérmetlenül nyilvános románcba bonyolódott például Marilyn Monroe-val, s ha a szőke szexciklon éppen a Fehér Házban akart beszélni a szeretőjével, Jackie minden további nélkül átadta a telefonkagylót férjének. Az egykori újságírónő a divat világába menekült: számolatlanul szórta a pénzt ruhákra, és új, francia bútorokat hozatott a Fehér Házba. Jackie a politika világán kívül kissé tájékozatlan JFK-t a szellemi élet és a művészvilág prominenseivel is összehozta: a Fehér Házban adott fogadásaikra mindenki hivatalos volt, aki számított. Ugyancsak a First Lady nevezte el férjét Camelotnak, a Fehér Házban töltött éveiket Artúr király misztikus időszakához hasonlítva. A Kennedy-Camelot legenda 1963. november 22-én Dallasban teljesedett ki, amikor JFK-t - máig tisztázatlan körülmények között - halálos lövések érték nyitott tetejű limuzinjában.