A zene és a gyógyítás az élete - Papa Wango

„Smile will bring a sunshine day” – a mosoly verőfényes napot hoz, hirdette annak idején, még a hetvenes évek közepén az akkor roppant népszerű afrikai-karibi együttes, az Osibisa, toplistás slágerében. Vidámak voltak és eredetiek, meglepőek és mulatságosak, nem hiába hódították meg Amerikát, Japánt, Ausztráliát és a Vén Kontinenst, szinte egy időben. Hasonló jelenség ez a két kedves fickó, a számunkra furcsa nevű Papa Wango és unokaöccse, Djaly, akik különleges képességeiket Afrikában fejlesztették mesteri szintre. A fekete kontinensen tudják, hogy a siker, a szerencse, a gazdagság és a hatalom, ugyanúgy, mint a szenvedés, a nyomor, a baj, mind természetfeletti erők műve. A mágusok dolga, hogy kalauzolják a vándort a sors kifürkészhetetlen útvesztőiben, utat mutassanak, és megoldásokat keressenek. De ki ez két vidám srác valójában?

- Azt hiszem, úgy nyolc éves lehettem, amikor igazából tudatosult bennem, hogy különleges képességeim vannak – emlékszik vissza Papa Wango. - Illetve a szó szoros értelmében nem is különleges, mert ez nálunk családi hagyomány. A nagyapám, akit szintén Papa Wangónak hívnak, a nagyanyám, Fanta Damba, a bácsikám és a kuzinom mind látók és gyógyítók, úgyhogy teljesen természetes, hogy én is ezekkel a képességekkel születtem.

A család a nyugat-afrikai Mali fővárosa, Bamako mellett élt, és él ma is. Papa Wangót serdülő korában a nagyapja terelgette. Ő mondja így, mert szerinte nem tanításról volt szó, hiszen az ilyesmit nem lehet megtanulni. Vagy birtokában van az ember, vagy nincs. Ha pedig látónak, gyógyítónak születik, akkor csak a helyes irányt kell megadni, semmi több. A többi már saját magán múlik. Ő is végső soron ennek a küldetésnek szentelte az életét.

- A legfontosabb, hogy mindig azt nézem, hogyan tudok segíteni az embereknek – magyarázza. – Semmi nem tud boldogabbá tenni, mint amikor valaki, aki pszichiátriai panaszokkal, például depresszióval fordul hozzám, később újra eljön, és azt mondja: „Igazad volt, megfogadtam a tanácsaidat, és megváltozott az életem.” Nekem ez a legnagyobb siker.

Papa Wango szerint az emberek ma sokkal fogékonyabbak a spiritualitás iránt, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Azt mondja, az ő tudományuk akkor kezdődik, amikor az orvos, vagy a pszichiáter széttárja a kezét, és azt mondja a betegnek: nem tehet semmit. Az emberek pedig hisznek benne, hogy van más módja is a gyógyításnak. Az afrikaiak több ezer éves hagyományokat őriznek, apáról fiúra adják az ősi tudást, tapasztalatot. Most már az úgynevezett „civilizált világ” is egyre inkább hisz ebben. Papa Wango a németországi Stuttgartban él, de kéthavonta Bamakóba utaztat egy csoportot (európaiakat, amerikaiakat), akik gyógyulásra vagy csak megtisztulásra vágynak, a spirituális erővel felruházott folyó, a Niger vizében.

Papa Wango állandó kísérője, unokaöccse, Djaly útját egyengeti. Bár ő azt mondja, már nem sok mindent taníthat neki, a fiú - aki poénból kitartóan 12 évesnek vallja magát - ellenben úgy gondolja, még nem áll készen a gyógyítói feladatokra. Nagybácsiját kemény embernek tartja, szigorú mesternek, akitől érdemes mindent ellesni. Djaly kiválóan beszél németül és angolul, remekül táncol és énekel, amit a duettjükben mindenki meg is csodálhat a fellépéseik során.