Az égi tengerek magyarázatára manapság már sokkal inkább a párhuzamos dimenziók szolgálnak, mint a régi krónikák elmesélései, amikben az emberek szentül hittek abban, hogy az Égben is van egy tenger. A modern felfogások között a dimenzióutazáson túl még a földön kívüliek jelenlétét is néha összekapcsolják ezekkel a gyakran igen misztikus eseményekkel.
1212 körül Gervasius Tilberiensis angol krónikás megírta a Császári időtöltés (Gervase a Tilbury - Otia Imerialai) című művét IV. Ottó német-római császár szórakoztatására. Ebben az írásban kapott helyet egy történet, amelyben egy szeles, viharos és esős vasárnapi stentisztelet közepedte a hívők nagy zajra lettek figyelmesek. A plébános és a az emberek is kiszaladtak a szabadba, hogy kivizsgálják a zaj forrását amikor is megpillantottak egy horgonyt, ami egy sírkőbe gabalyodott. Már ez is önmagában igen érdekes jelenség volt, azonban a horgony kötele egyenesen az ég felé meredt és feszült a falusi emberek elmondása szerint. A másik oldalon tehát valamihez rögzítve volt mintha egy hajó horgonyt vetett volna, de a közelben hallható csobogó hangokat ekkor még nem tudták mire vélni minthogy azokat a hangokat sem, amik olyanok voltak, mint amikor a tengerészek egy horgony felhúzásával próbálkoznak sikertelenül. Pár perccel később egy tengerész esett le a kötél mellett, azonban ahogy földet ért megfulladt, vagyis pontosan úgy halt meg mintha vízbe fúlt volna.
Később az új korban a történetben már egyesek egy léghajóra gyanakodtak, viszont soha nem derült ki, hogy valójában mi is történt ezen a vasárnapi istentiszteleten.
Gervase egy másik történetében egy bristoli tengerész volt a főszereplő, akinek Írországba tartó hajóját a tenger és a rajta támadt hatalmas vihar messze elsodorta az uticéljától. Az egyik viharos nap a tengerész a fedélzeten éppen a kését tisztítgatta, amikor a hajót egy nagy hullám meglökte és a kés egyenesen a vízbe zuhant. Az érdekesség pedig ezután következett csak be, hiszen a tengerész bristoli otthonában ekkor egy kés váratlanul beesett a nyitott ablakon egyenesen az asztalra. A kést a tengerész felesége azonnal felismerte, hiszen ez ura halpucoló kése volt. Amikor a tengerész később hazatért elmesélte neki mi történt a felesége pedig átnyújtotta a kést a tengerész legnagyobb csodálatára. Később megbeszélték, hogy a kés azonos napon esett be az ablakon, amikor azt a férfi a tengeren a vízbe ejtette.
Az ilyen és efajta történetekből több százat találhatunk a régi krónikákban. Misztikus és olykor teljes mértékben megmagyarázhatatlan események, amelyekre modern tudományok immáron már a párhuzamos dimenziókat hozzák fel lehetséges megoldásként és egyre kevésbé hallhatunk arról, hogy ezek a csodák az Égi tengereknek köszönhetőek.