A tudományos parapszichológia a látnoki képességet a következő módon definiálja: az ember és környezete között olyan kölcsönhatások, alakulnak ki, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai törvényekkel. Ezeknek, a kölcsönhatásoknak két fő ága van: az érzékszerveken kívüli érzékelés (extra-sensory perception, ESP) és a pszichokinézis (psychokinesis, PK). Az ESP-n belül pedig megkülönböztetnek három csoportot:
Telepátia
Tudomásszerzés valamilyen emberi tudattartalomról, ami nem más, mint a gondolatok érzékelése valamint azok olvasása.
Clairvoyance - távolba látás
Tudomásszerzés a nem látható dolgokról és azok észleléséről, ezt érzékszerveken túli érzékelésnek nevezzük.
Prekogníció - jövőbe látás
Tudomásszerzés jövőbeli eseményekről, amik még nem következtek be, de megvalósulnak.
A parapszichológiai értelemben vett látnoki erő az emberi szellemnek olyan képessége, amely semmiféle természetfeletti vagy isteni beavatkozást nem tételez fel. Ugyanakkor lehetővé teszi a „látó”, érzékelő személy számára, hogy egy másik ember vagy akár embercsoporttal kapcsolatban - olyan dolgokat tapasztaljon, amelyek a múltban, jelenben és a jövőben léteznek, tehát megtörténtek a múltban, vagy létrejönnek a jövőben.
A „látó” képes a láthatatlanban létező rejtett dolgokat érzékelni. Számára ilyenkor nem létezik a tér és az idő. Ezt egy más tudatállapot létrehozásával képes használni, ebben a más állapotban tud a térben és az időben tetszése szerint szabadon mozogni. Sok esetben ilyenkor az öt érzékszervének egyikét sem használja, mégis valós információkat közöl.
Ez egy ismert agyi tevékenység, ami mentális aktivitás jelenlétére hívja fel a figyelmet, amelyet sokan hatodik érzéknek neveznek. A hatodik érzék látványos működése önmagában még nem az emberi boldogság záloga, sőt ennek sokszor a fordítottja igaz. A tudat magasabb dimenzióit megoldatlan sorsukkal egybekötő emberek legyenek bár sok tekintetben zseniálisak – gyakorta hontalan lelkek.
Gyerekként, felnőttként a hatodik érzék velünk él, átszövi, alakítja életünket. Üzenete az érzések, és a megérzések fontosságára utal, arra, hogy megmagyarázottnak tűnő valóságunk okozatai mögött lényegesebb okok rejlenek.
Déri Zsuzsánna