Az emberlét azonban ennél összetettebb. Ha ugyanis nem tévesztjük el időnként a lépést, hogyan is tanulhatnánk, fejlődhetnénk, emelkedhetnénk tudatosodásunk útján?
Szükségünk van a hibázásban rejlő katarzisra ahhoz, hogy felismerjük elavult mintáinkat, elfogadjuk őket, majd változtassunk rajtuk.
…
Az az ember, aki a tökéletesség hajszolásába fekteti energiáit, nemcsak kimeríti és stresszbe kergeti lényét, de bénítja is magát az életáramban, megfosztva magát a valódi tapasztalástól. A biztonságos ösvényt járva ugyanis ritkán hallani mást, mint az ismétlődő szokásokba való belefeledkezés monotonitásának fülsértő moraját, ami kiöli a kreativitást belőlünk…
…
Táncolj! Szabadon, félelmek nélkül. És ha elvéted a lépést, nevess egy nagyot, majd új tapasztalataiddal felvértezve, indulj neki a következő nagy kalandnak, hittel és önszeretettel…