Mi az a Budhista mala?

A buddhizmusban a 108-as szám szakrális tartalommal bír: Avalokitésvara és Tárá istenségek 108 nevére is utalhat ez a szám, de Buddha lábnyomának ősi szimbóluma is 108 részből áll.

A malát legtöbbször fából vagy féldrágakövekből készítik. Kevesen tudják, hogy a keresztény vallásokban használatos rózsafüzér elődjének tekinthetjük. Indiából, Tibetből és Nepálból indult útnak kelet felé, Kínába, Japánba és Koreába, majd innen terjedt el nyugaton is, főként Európában, ahol a keresztény rózsafüzér, illetve az ortodox imakötél alakult ki belőle.

A tradíció szerint a meditálók hüvelykujjukkal mozgatják a szemeket, átpörgetve azokat a mutató- vagy gyűrűsujjukon. Minden szemnél egy-egy mantrát mondanak el (hangosan vagy magukban). Az egyik legismertebb tibeti mantra például az „om mani padme hum”, ami nagyjából annyit jelent: „áldás a világ minden teremtményének”.

Amikor a meditáló elér a guruszemhez, megfordítja a malát a másik irányba, és újrakezdi a kört. Azt jelképezi ez, hogy a buddhizmus szerint, amikor valaki eléri a megvilágosodott állapotot (bódhiszattva lét), visszatér a feltételekhez kötött világba, hogy hasznára legyen minden lénynek a megvilágosodáshoz.

A mala nem csak meditációs gyakorlatokhoz és mantrázásra alkalmas, hanem egyúttal a karma „oldására” is szolgál. Ez azt is jelenti, hogy amikor használójának sikerül megoldania egy életfeladatot, ami az ő karmája volt, a mala elszakad vagy leválnak róla a szemek. Ilyenkor a mala beteljesítette adott feladatát, és vissza kell adnunk a természetnek (el kell ásni a földbe, elégetni vagy folyóba dobni), így biztosítva az örök körforgást.