Véletlenek márpedig nincsenek

1.

Utólag tényleg tudom, hogy nincsenek véletlenek, csak amikor átrohanok a négysávos út zebráján villogó sárgánál - tűsarkúban, miniszoknyában, és az út kellős közepén - minimum száz ember szeme láttára - tigrisbukfenc után térden becsúszó szereléssel landolok a túlsó járda előtt másfél méterrel, táskám szanaszét repül, ezer női kellék borítja be az aszfaltot – az autók pedig brümmögnek, hogy kotródjak már, hát indulnának… - na, ilyenkor nehéz arra gondolni, hogy ez a mozzanat nem maradhatott volna ki, ennek a történetnek fontos szerepe van az én életemben, jellemfejlődésemben.

Mindez több, mint tíz éve történt, de már aznap kiderült, miért volt jó ez nekem. Egy olyan munkahelyre készültem – első alkalommal – ahol a főnökség hírhedten utálatos. A gyomrom remegett már két nappal előtte, és azt fontolgattam, hogyan fogok az első undok megjegyzésre kilépni. Az államon és a szemem alatt lenyúzott bőrrel, mindkét térdemen lyukas, sáros harisnyával, legörbült szájjal érkeztem. Az egész nap – munka helyett – az én babusgatásommal telt. Azonnal kávét, teát főztek, kaptam egy új harisnyát, és velem viccelődött az egész csapat. A jó indítás annyira bevált, hogy az első pillanat együttérzése nem múlt el, befogadtak és megszerettek. Senki egyetlen szó erejéig sem volt velem utálatos.

2.

Férjemmel tudatosan készültünk gyermekünk érkezésére. Már a tervezett fogantatás előtt fél évvel letettük a cigarettát, nem vettünk be fájdalomcsillapítót, minimális alkoholt fogyasztottunk. Szerettem volna a szülést tavaszra vagy nyár elejére időzíteni, nyáron – amúgy is nehezen viselem a meleget – nem volt kedvem az óriási pocakhoz. Novemberben már fél éve próbálkoztunk eredménytelenül, és ki is találtuk, hogy akkor most inkább várjunk pár hónapot. Aznap este foganhatott meg kislányunk, amikor egy időre lemondtunk róla.Az első orvosi vizsgálat augusztus végére jövendölte a bébit. Éreztem, hogy ez a büntetés, amiért időzítésen gondolkodom, ahelyett hogy hagynám a sorsra, hiszen úgyis akkor érkezik, amikor érkeznie kell. Ő majd tudni fogja.

Tudta is ám! Kislányunk koraszülöttként, de teljesen egészségesen jött világra június tizennyolcadikán, egy csodálatos, napsütéses hajnalon.

3.

Munkahelyemen két hónap szünet után repesve vártam az első forgatási napot. Lelkesen rohangáltam a színpadon, tele voltam energiával. Még délelőtt volt, amikor egy rossz mozdulat, egy rossz lépés következtében majd két méter magasról a mélybe zuhantam. Betört a fejem, betakartam vérrel a környéket, és a bal sarkam furcsán eldeformálódott. Szirénázó mentő vitt a kórházba. Agyrázkódás és darabokra törött sarok, műtét, csavarok, három hónap fekvés, egy év rehabilitáció – így szólt az ítélet.

Mély depresszióban kutattam lázasan az okokat. Nem voltam fáradt, hiszen előtte majdnem két hónapot pihentem, nem hiányzott a családom, hiszen rengeteg időt töltöttem velük. Nem volt senkivel semmi bajom, mindenkit imádtam ebben a produkcióban. Mért kell távol maradnom hónapokig? Amikor már mankóval ide-oda mászkáltam, egyik kolléganőm megkérdezte:

- Tudod már, mért törted össze magad?

- Hát persze, mert leestem a színpadról, mert nem figyeltem eléggé, mert olyan vagyok mint egy őrült…

- Nem, nem ezt kérdezem. Hanem hogy mi volt ebben a jó, mi volt a célja a sérülésednek?

Magamban morogtam, hogy ennek ugyan soha meg nem találom a célját, de ő csak erősködött, hogy feltétlenül hívjam fel, ha rájövök. A beteg lábamon az izmok két hét alatt minimálisra sorvadtak. Kilógott a sípcsontom, alul pedig fityegett a bőr. A vádlim eltűnt. El sem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből még egyszer járásra alkalmas eszköz. Még a negyedik hónapban is annyira fájt, amikor megpróbáltam ráállni, hogy teljesen kilátástalannak tűnt, melyik sportágban szerzem vissza az erőnlétemet. Reménytelenül mentem le az uszodába, hiszen nem tudtam valami jól úszni. Maximum húsz métert, de csak ha senki sem fröcsköl vizet az arcomba. Ahogy belemerültem a vízbe, csodálatos érzés lett úrrá rajtam. Állok a lábamon, és megszűnt a fájdalom. Újra meg újra akartam érezni a víz fájdalomcsillapító hatását. Egyik napról a másikra heti hatszor kötöttem ki a medencében. S hogy ne csak felemelt nyakkal, mellúszásban bénázzak, elkezdtem lesni a többieket.

Két hónap múlva boldogan hívtam a kolléganőmet:

- Képzeld, ma megkérdezték, versenyszerűen úsztam-e fiatalabb koromban! Azt hiszem, megtaláltam a választ a kérdésedre.

Három úszásnemben tökéletes technikával több ezer métert tudok leúszni, úgy, hogy nem fáradok el közben. Harmincnyolc éves koromban, egy sérülés következtében visszaszereztem az amúgy húsz éve elvesztett kedvemet a sportoláshoz.