Az éghez legközelebb eső város

A város szimbóluma egyértelműen a 11. és a 14. század körül épül két és fél kilométer hosszú mind a mai napig teljes épségben fenn maradt románkori városfal, amelynek folytonosságát 88 torony és kilenc kapu szakíja csak meg. A városfal különleges építészeti jelentősége, hogy a város védelmét szolgáló fal szerves részét képezi maga a gótikus katedrális is.

A városban található számos román kori templom és kolostor, többek között a Szent Vincenz-, a Szent Péter- vagy a Szent Tamás-kolostor, melyek ugyan a városfalon kívül helyezkednek el, ám éppúgy meghatározzák a városképet, mint a reneszánsz stílusban épült úri házak és paloták, vagy a szűk, cakkos utcácskák.

Sorozatunkba azonban nem kimondottan a jellegzetes műemlékei miatt kerülhetett be, hanem egy igazán misztikus történet révén. Ebben a városban jött a világra 1515. március 28-án Teresa Sanchez Cepeda Davila y Ahumada, akit 14 éves korában, édesanyja halála után beadtak az avilai Ágoston-rendi apácakolostorba, hogy itt folytassa tanulmányait.

Egy betegség miatt azonban el kellett hagynia a kolostort, tanításáról édesapja és nagybátyja gondoskodott. A nagybácsi révén ismerkedett meg Szent Jeromos leveleivel, melyek olyan erős hatást gyakoroltak rá, hogy elhatározta, életét Istennek szenteli. Apja nem támogatta döntését, ezért 1535 novemberében elhagyta a szülői házat, és bevonult az avilai Szent Megtestesülés karmelita kolostorba. Egészségét ismét súlyos kór támadta meg, melyből élete végig nem tudott teljesen kigyógyulni.

Feljegyzéseiből megtudjuk, hogy betegsége alatt Isten víziók és hangok útján felkereste. A látomások a fiatal lány lelkét mélyen felkavarták, nem volt képes egyedül feldolgozni ezeket, de Borgiai Szent Ferenc, Alcantarai Szent Péter, illetve dominikánus és jezsuita szerzetesek a segítségére voltak ebben. A lány látomásainak híre egy idő után mind szélesebb körben terjedt az egyszerű emberek körében is.

Ez idő alatt Teresával csodás dolgok történtek, s ezekről a neve aztán az egész világon ismertté vált; szívét láthatóan egy dárda hegye szúrta át. A lány hitt abban, hogy mindez egy angyal műve, aki látomásában megjelent előtte és figyelmeztette; ha letér e helyes útról, a pokolra jut. A testi szenvedéseket és a világi akadályokat leküzdve 1562. augusztus 24-én megalapította karmelita rendházát, melynek a Szent József egyszerű reguláinak mezítlábas apácái nevet adta.

1582-ben öregen, betegen Alba Toresba utazott, és még ez év októberében itt érte a halál. Tetemét néhány év elteltével visszavitték szülővárosába, Avilába, majd újra visszaszállították halálának helyszínére. Ekkor felnyitották koporsóját, és döbbenten tapasztalták, hogy a holttest ellenállt az enyészetnek, épségben maradt. (A rendkívüli jelentőségű relikvia, Teresa átszúrt szíve, még napjainkban is megtekinthető.) XV. Gergely pápa 1614-ben boldoggá, 1622-ben pedig szentté avatta. Avila központjában áll az 1091-ben épült templom, melyben Szent Teréz eksztatikus élményeit és látomásait megélte. A templom közelében található a zarándokok másik kedvelt úti célja, Szent Teréz egykori lakóháza is