Einsiedeln, ahol a megtisztulás vár

A város spirituális története egészen Kr.u. 828-ra vezethető vissza, amikor is Reicheneu szigetéről egy Benedek-rendi szerzetes Megnrat érkezett az akkori Einsiedeln területére és a külvilágtól teljesen elzártan mindössze imádságokkal és meditációkkal kezdte el tölteni a mindennapjait. A mondák szerint a mindennapi ételről két holló gondoskodott, és így lakott az erdőben, ahol azonban a jámbor szerzetesen túl rablók is tanyáztak. Amikor a rablók felfedezték, hogy a szerzeteseknél kincsek is vannak meg akarták szerezni.

A rablás közben a szerzetest meggyilkolták, de a remélt kincseknek még csak nyomát sem lelték. A két gonosztevő egészen Zürich-ig menekült, hogy a lehető legtávolabb kerüljön a tett helyszínétől, azonban azt még csak megjósolni sem tudták, hogy a nyomukban két holló lesz és akkora lármát csapnak majd a városba érkezéskor, hogy a hatóságok azonnal felfigyelnek az idegenekre. A hatalmas károgás által keletkezett zűrzavarban a rendőrök elfogták a gyilkosokat majd vallatni kezdték és ők pedig rémületükben csakhamar bevallották gonosz tettüket, amiért halállal bűnhődtek.

Meginrat (vagy más néven Meinhard) története pillanatok alatt szárnyra kapott és egyre többen kezdték el követni a halott barát példáját és elvonultak erdei száműzetésbe. Felkeresték a remete egykori kunyhóját, hogy ott menedékre leljenek. Bár a kunyhó szépen lassan elpusztult, de a Meginrat által még korábban emelt oltár épen maradt, és fölé később egy apró kápolnát is építettek. A kápolna környékén ezután egyre többen telepedtek le és ennek nyomán el is nevezték a település Einsiedelnek, ami a német nyelvben betelepülőt jelentett. Igaz is volt ez rájuk, hiszen a semmi közepére egy kápolna köré települtek be csakis azért mert úgy érezték itt biztonságban tudják majd leélni életüket. 934-ben az ide látogató strasbourgi prépost Ebenhard azzal bízta meg az ide letelepedőket, hogy alapítsanak egy Benedek-rendi kolostort. Később Ebenhard-ot apáttá nevezték ki és egy templom építésébe kezdett.

A templom végül 947-ben készül el és felszentelésére Konstanza püspökét kérték fel. A szentelési ceremónia befejezése előtt a mondák szerint azonban egy titokzatos hang háromszor kiáltotta a templomot már Krisztus maga felszentelte tehát nincs szükség az egész ünnepségre. A később elbeszélők azonban már arról számoltak be, hogy a felszentelésen négy apostol, Szent Péter, és még Szent Gergely is részt vett. Az esemény híre hamar eljutott Rómába is ahol VII Lipót pápa a jelenséget csodának minősítette majd pápai bullában áldotta meg az Einsiedeln-be zarándoklókat. A nevezett pápai bulla érvényességét már az utódok sem vitatták.

A Szent Meginrat kunyhója fölé emelt Miasszonyunk-kápolna az évek során igen jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát ugyanis itt őrizték az a Mária szobrot, amelyet Meinhard még Hidegrad apátnőtől a Zürichi zárda rendfőnöknőjétől kapott. Ez volt az a szobor, amely 1468-ban egy tűzeset során megsemmisült és helyett egy Máriát gyermekekkel ábrázoló szobrot helyeztek el. A megközelítőleg 1,3 méter magas alkotás az idők során a kápolnában gyújtott gyertyák füstjétől megfeketedett és ez lett a legfőbb nevezetessége a városnak. A koromtól elsötétült szobrot Fekete madonnának is nevezik, amelyet évente több tízezren keresnek fel.  Az apátság egy hatalmas több mint 50 000 kötetet számláló könyvtárral is rendelkezik, amelyben rengeteg ritka kiadást is őriznek. Számos irat van a 946 körüli időszakról, amelyek sokat elárulnak az akkori szerzetesekről, de még a lakosságról is.

A svájci kolostor hírneve egykoron még a ma is oly népszerű Santiago de Compostella hírnevével is képes volt felvenni a versenyt, ugyanakkor a Szent Jakab útjára igyekvő zarándokok közékedvelt pihenőhelyévé is vált. A népszerűsége és vonzása napjainkra sem csökkent, ahogy már említettük zarándokok ezrei keresik fel az einsiedelni kolostort.

Aki ide kíván látogatni annak érdemes a két legfontosabb ünnep-re időzíteni szeptember 14re vagy október 31-re. Előbbi a felszentelés időpontja utóbbi pedig magának Szent Meginrat hamvainak 1039-beli Reichenauból Einsiedenbe való átszállításának évfordulójára esik. Mindkét nevezetes napon látványos ünnepségekkel emlékeznek meg a neves időpontokról. Az ünnepélyek fénypontja, amikor a szerzetesek körmenete után fél ötkor egy a 16. századi hagyományt követve a Salve Reginát követve bevonulnak a képolnába.