A borzalom boldogít?

A médiából áramló extrém mennyiségű borzalom viszont már-már a közömbösség határát súrolja. Olyan mennyiségben kapunk belőle, hogy csak akkor figyelünk fel, ha valamiféle kapcsolódási pontot találunk a saját életünk és a tragikus hír között.

Már-már unalomig halljuk mindenütt, hogy az emberiség nagy része küszködik a mindennapokkal. Pedig a többség nehezen éli napjait, milliók számára okoz gondot, hogy szembenézzenek napi teendőikkel, a szerelem-, szeretet hiányával, vagy éppen valamelyik közeli hozzátartozó elvesztésével. Financiális gondokból adódó stresszel főleg a nyugati társadalmakban élők küzdenek, holott a világ szegényebb országaiban globálisan komolyabb gazdasági problémákat regisztrálnak.

Vajon tényleg boldogít?

Ezzel összefüggésben a kutatók két csoportot vizsgáltak. Az elsőben fizikai adottságaikban és anyagi lehetőségeikben korlátozott embereket teszteltek. A második csoport jómódú, remek egzisztenciájú csapatot alkotott. Az interneten is fellelhető tömegszerencsétlenségeket, erős idegzetűeknek gyártott anyagokat kellett nézniük. Az elsőnél jóval kisebb arányban, de kimutatható módon jelentkeztek a boldogsághormonok, a másodikban nagyobb dózisban volt ugyanez fellelhető. Természetesen nagy mennyiségben, ugyanúgy, mint az alkoholok esetében, szorongást, félelmet keltett. Az eredmény mindkét esetben azzal zárult, hogy a fájdalom megfigyelése, érzékelése olyan rövid távon tesz minket boldoggá, hogy érdemesebb más módon keresni a boldogságot. Vagy ahogy Marcus Aurelius mondta: „ ha nem teheted boldoggá az embereket a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján!”