Az együttérzés természete

Túljutva az elme készítette ellentéteken, olyanná válsz, mint egy mely tó. Eteted külső helyzete, és ami ott történik, a tó felszíne; néha nyugodt, néha szeles és viharos, a ciklusok és évszakok szerint. Azonban lenn, a mélyben a tó mindig nyugodt és zavartalan. Te az egész tó vagy, nem csak a felszín, és kapcsolatban állsz saját mélységeddel, amely tökéletesen nyugodt.

Nem állsz ellen a változásnak azzal, hogy mentálisan bármilyen helyzetbe is belecsimpaszkodnál. A lelki békéd nem azon múlik! A Létben élsz - amely változatlan, időtlen és halál nélküli -, és már nem csüngsz az állandóan hullámzó formák külső világán, elégedettséget és boldogságot remélve. Örömödet leled a formák¬ban, játszol velük, új formákat alkotsz, és értékeled szépségüket, de nincs szükséged arra, hogy bármelyikükhöz hozzáragaszd magad.

Amíg nem vagy tudatában a Létnek, a többi ember valósága kikerül, mert még a magadét sem találtad meg. Az elméd vagy kedveli, vagy nem kedveli a formájukat, amely nemcsak a testüket, hanem az elméjüket is jelenti. Igazi kapcsolat csak akkor válik lehetségessé, amikor tudatában vagy a Létnek!

A Létből kiindulva, szinte csak paravánnak érzékeled a másik ember testét és elméjét, amely mögött az ő valódiságát érzed, ahogy a magadét is. Ha tehát szembesülsz valaki szenvedésével vagy tudattalan viselkedésével, akkor maradj a jelenben és a Léttel összekapcsolódva. Így ugyanis át tudsz látni már a formán, és saját Léteden keresztül érezheted a másik ember sugárzó és tiszta Létét.

A Lét szintjén minden szenvedés illúzió. A szenvedés a formával való azonosulás következménye. Olykor csodás gyógyítások történnek e fölismerés révén! A gyógyító fölébreszti a beteg Léttu datát - ha az készen áll rá.

A szánalom annak tudata, hogy valami erős kötelék fűz össze mindennel, ami él. Legközelebb, amikor azt mondod: „Semmi közöm ahhoz az alakhoz", jusson eszedbe, hogy nagyon is sok közös van bennetek. Néhány év múlva - lehet két év, lehet hetven, nem nagy különbség - mindketten rothadó holttestek lesztek, majd marék por, végül még az sem. Kijózanító felismerés, szerénnyé tesz. Nincs mire dicsekednünk.

Hogy ez negatív gondolat lenne? Nem. Ez tény. Miért dugd homokba a fejedet? Ebben az értelemben teljes egyenlőség van közted és minden más élőlény között. Az egyik legerőteljesebb spirituális gyakorlat: mélyen meditálni a fizikai formák halandóságán, a sajátodat is beleértve. Ezt úgy hívják: halj meg, mielőtt meghalnál!

Menj bele mélyen! A fizikai formád felbomlik, nincs többé. Aztán elérkezik a pillanat, amikor minden elmeforma és gondolat meghal. Ám te - az az isteni jelenlét, aki vagy - még mindig ott maradsz. Sugárzóan, teljesen ébren.

Soha nem halt meg semmi valódi. Csak a nevek, a formák, az illúziók. Ezen a mély szinten az együttérzés a legszélesebb értelemben gyógyítóvá válik. Ebben az állapotban gyógyító hatásod első¬sorban nem a tetteiden, hanem a létezéseden alapul! Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti őt a jelenléted és a belőled áradó béke, akár tudatában van ennek, akár nem.

Ha teljesen jelen vagy, és a körülötted lévő emberek tudattalanul viselkednek, nem érzel majd késztetést, hogy reagálj a helyzetre, tehát nem adsz annak valóságot. Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy minden, ami nem béke, az eltűnik benne, mintha soha nem is létezett volna. Ez megtöri a tett és az arra válaszként Jövő tett - akció és reakció - karmikus körforgását.

Az állatok, a fák, a virágok érezni fogják a békédet, és reagál¬nak majd rá. A létezéseddel, Isten békéjének demonstrálásával tanítasz. A „világ világosságává" válsz, a színtiszta tudat kisugárzásává, és így az ok szintjén szünteted meg a szenvedést. Eltünteted a világból a tudattalanságot.