Földi óriások

Akik ismerik a Bibliát, jól tudják, hogy számtalan könyvében találunk olyan leírást, amely egyértelműen arra utal, hogy a Földet egykor óriások is lakták.

„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt, még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok…”

Móz. I.6/4.

Sőt, Dávid Góliát személyében szintén egy óriás ellen küzd...

„És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.

Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. …dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt;…”

Sámuel I.17:4,5,7

Az emberben azonnal felmerül a kérdés: vajon a szent könyvben valóban óriásokról írnak, vagy rosszul értelmezzük a szöveget, a szövegkörnyezetet?

Utóbbit teljesen kizárhatjuk, hiszen Góliát leírásánál abból is kiderül, mekkora erővel bíró emberről beszélünk, hogy milyen hatalmas páncélzatot és fegyvert cipelt.

A páncél súlyát 70 kg-ra becsülik, míg a dárda mesterien megmunkált hegyét, és csakis a hegyét 8 kg-ra. Ha a Bibliát tovább olvassuk, kiderül, hogy Góliátnak egész testét rézpáncél borította, ezek ellenére nem tartozott a lassú mozgású katonák közé, hiszen az már Dávid megjelenése előtt az életébe kerülhetett volna. Ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy valóban közel három méter magas legyen.

A vikingek legendája

A páncél leírása azonban ismét gondolkodóba ejti az embert: a későbbi korokban elsősorban a viking harcosok hordtak pikkelyes páncélt, akik között bizony már szép számmal akadtak közel három méteres legények, sőt, asszonyaik sem hasonlítottak a mai kor anorexiás modelljeihez.

A vikingek számára teljesen elképzelhetetlen volt, hogy Ádámtól és Évától származtak. A világ teremtéséről megvolt a saját elképzelésük. Eszerint egykor a sötétség és a fagy birodalma a forróságban égő világgal viaskodott. Egy alkalommal azonban meghasadt egy hatalmas jégtömb, melyből megszületett Ymir, az óriás. Hónalja izzadni kezdett, és a verítékéből születtek a déróriások. Így kelt életre Audhumla, az óriástehén, aki tejével táplálta Ymirt. Ebben az időben a mindenséget jötunók, azaz óriások lakták.