A szerelem karmája

Hatással van ránk a sarki fűszeres, a posztos rendőr, a véresszájú főnök, a gondos tanárnő egyaránt. De leginkább a hozzánk közel állók, család, barátok befolyásolnak és leginkább szerelmi kapcsolataink.

Életünk kezdetén, gyermekként természetesen szüleinkhez kötődünk leginkább és ez igaz megfordítva is. A tinédzser-korban azonban már a párválasztás kerül előtérbe és ez elkísér minket kisebb-nagyobb intenzitással életünk végéig. Nem véletlen, hogy a jóshoz fordulók döntő többsége először a szerelmi, párkapcsolati kérdéseket feszegeti és csak utána tér rá munkahelyi gondokra, a családi viszályokra és az egyéb, bennünket foglalkoztató kérdésre.

A szerelmi kapcsolatok mindegyike különös jelentőséggel bír minden egyes résztvevő számára. Ha egy kapcsolat félresiklik és az egyik résztvevő megcsalja a másikat az nem csak kettejük számára, hanem mindhárom érintettnek súlyos következményekkel jár. Számtalan olyan aspektusa van egy ilyen esetnek – lekiismeretfurdalás, biztonság elvesztése, általános bizonytalanság, gyermekek elvesztése – mely már a tágabb környezetre is erős hatással van. Másfelől éppen a szerelem esztatikus ereje képes a megszokott, unalmas és gyakran semmitmondó élethelyzeteket megváltoztatni. Ennek a kettősségnek a dinamikája, ellentmondásai teszik oly nehézzé a választást. Fontosabb-e a szerelem, mint a takaréklángon égő, megszokott kapcsolat. Megéri-e váltani és „mindent” tönkretenni. Ezek a felvetések mindannyiunk életében megjelennek, de a megélt végletesség nem mindenkire jellemző.

A reinkarnáció elmélete szerint egyes kapcsolatok éppen azért alakulnak ki, mert a felek az előző életükből hoztak magukkal valamilyen egymással szembeni elszámolni valót. Az elmélet alapján a fenti állítás kis mértékben minden párra igaz, mert nem létezik tökéletes kapcsolat, de vannak szélsőséges esetek is. Ilyen például, ha valaki megöli élete rajongott párját vagy ha az állandó erőszak ellenére nem tudja valaki otthagyni az erőszaktevőt. De ide vehetjük a pedofília eseteit is, amikor vágy által sarkallva, nemegyszer szeretetből teszi tönkre az ösztöneit féken tartani nem tudó felnőtt áldozatát, nemegyszer örökre. A reinkarnáció hívei szerint – legyen ez bármennyire is rémséges hétköznapi fejjel gondolkodva – az így szerzett tapasztalatokat mindkét résztvevőnek meg kell élnie a tökéletesedési folyamat miatt. Az áldozat lelkének a szenvedésre, az erőszaktevőnek pedig a brutalitás miatti teljes önvesztésre van szüksége ahhoz, hogy új uinkarnációjában továbbléphessen.

Mindebből következik az is, hogy a nyugodt, kiegyensúlyozott életet élő személyek (és persze párok is) előző életeikben lehettek kegyetlenkedő gyilkosok, vagy áldozati bárányok. Ezeknek az inkarnációknak a lenyomata bennünk él és időnként, főként ha az ellenkező élményt megélő személlyel kerülünk össze, ez verbális, de akár fizikai összecsapáshoz is vezethet.

Természetesen akadhat olyan eset, amikor két olyan karmájú embert hoz össze a sors, akik már túl vannak a verejtékes küzdelmeken és tiszta állapotban találkoznak. Ilyenkor alakulhat ki a mindenki által irigyelt sírig tartó szerelem. De ne feledjük, ennek a boldogságnak ára volt az előző életekben és nem tart örökké, csak a következő inkarnációig.