Amint a Valentin-napról tudni érdemes

Valentin nap eredete és története

Szent Valentin a szerelmesek védőszentje, akinek neve egy paphoz fűződik, aki nem volt hajlandó feladni kereszténységét a vallás üldözése közben és így mártírhalált halt egyes elemzések szerint Kr.u 269 mások szerint 270 február 14-én. Ez a nap volt akkoriban a szerelmi sorsjátékoknak szentelve. A legenda szerint, amíg börtönben volt számos barátjának üzent, hogy ne felejtsék el, hogy ő mennyire szereti őket.

Egy hasonló de másik legenda szerint Szent Valentin pap volt II.Claudius császár idejében, aki egyszer bebörtönözte mert ellenezte döntését miszerint megtiltotta a fiatal férfiak számára a házasságot. A császár úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból sokkal jobb katonák válhatnak ezért nem engedélyezte a hadrendre váró férfiak számára a házasságot így erősítve meg hadseregét. Másik irányból megközelítve az igazán kegyetlen hadjáratairól elhíresült Claudius nem talált már a seregébe katonákat, hiszen az emberek nem akarták elhagyni családjaikat, szeretteiket ezért tiltotta be a házasságokat, amiknek ellenszegülve Valentin titokban párokat adott össze. A legenda szerint a rabság alatt összebarátkozott egy börtönőr lányával, akinek az alábbi aláírással hagyott hátra levelet: „A Te Valentinodtól” (Később ebből alakult ki az angol nyelvterületeken a Be my Valentine vagys Legyél az Én Valentinom szerelmes felkérés)

Krisztus után 496-ban az akkori pápa Gelasius rendelte el, hogy a Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentin emlékére tartsanak ünnepet. Régi pogány szokás volt ugyanis hogy ezen a napon lányok neveit húzták ki, amely a korai keresztény papoknak nagyon nem tetszett. A vissza szorítás érdekében elkezdtek a papírokra a hajadon lányok nevei helyett szentek neveit írni. Ezáltal a szokás úgy alakult, hogy a fiatal fiúk lányok vagy szentek neveit húzták ki Valentin napon. Az évek során folyamatosan átalakult és egyre inkább a szerelmesek és a szerelmes üzenetek napjává vált a Valentin nap és így lett Szent Valentin a szerelmesek védőszentje. Erre a napra egyre jellemzőbbek lettek az egyszerű ajándékok és szerelmes üzenetek / versek küldései. Az ajándékok általában virágok (leginkább a vörös rózsa) vagy csokoládék voltak. Az ünnep kapcsán gyakran rendeztek bálokat és összejöveteleket is.

Amerikában Miss Esther Howland nevéhez fűződik a hagyomány, hiszen ő volt az, aki a feljegyzések szerint elsőként Valentin napi képeslapot küldött. A hagyományból csakhamar hatalmas üzlet lett, hiszen a posta forgalma rendesen megnövekedett a nap körül, hiszen mindenki leveleket küldözgetett benne versekkel. a gyerekek pedig Valentin-kártyákat vettek és cserélgettek.

Az igazi „kereskedelmi” Valentin-nap az 1800-as években kezdett elterjedni teljes mértékben, a köztudatban. Azóta pedig megállíthatatlanul terjed az egész világon. Ez a fajta Bálint napi ünneplés a virágárusok, az ajándék, fehérnemű, ékszer és édességboltok számára maga az üzleti siker, hiszen évről évre egyre többet költenek az emberek a reklámkampányoknak köszönhetően erre az ünnepre. A hagyomány azonban az anyagias mivolta mellett is megmaradt az ünnepnek, hiszen sokan továbbra is szerelmes verseket-idézeteket írnak az ajándékok mellé kísérő levélbe.

Valentin-napi (Bálint napi), népszokások, hagyományok, babonák

Bálint naphoz, amit manapság már a legtöbben csak Valentin-napként ismernek számos hiedelem, babona és hagyomány kapcsolódik. A legtöbbje természetesen a fiatal lányok számra nyújtott segítséget, hogy megtalálják és meghódítsák, párjuk vagy éppen csak megtartsák szerelmüket.

A legegyszerűbb babona, hogy Valentin napon a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz, és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni másokra.

Ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.

Amint megvolt a "jelölt", újabb praktikákra volt szükség, magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt. Másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.

Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.

Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.