Vannak szerencsések, akiket Ámor nyila többször is szíven talál, és vannak szerencsétlenek, akik alig, vagy egyáltalán nem lesznek szerelmesek. Lehet-e tipizálni és karakterizálni azt, ami köztudottan mindannyiunk számára a legfontosabb dolog lenne az életben: szerelem. A szerelem nem kötődik a kulturális, vagy nemi hova tartozáshoz és egyáltalán nem korfüggő és nem fogható a szerencsére sem. Minden élethelyzetben és korban másként szeret az ember, mint ahogy másként a Nő és másként a Férfi. Az előbbi érzékeny radarjával előbb veszi le az adást, míg az utóbbi másként és késleltetve fogja fel, hogy menthetetlenül és visszafordíthatatlanul fülig belezúgott abba, aki a megismerkedésük percében csak helyes, aranyos, vagy jó kiscsaj és semmi több nem volt.
Kémiai reakciók, testünk jelzései, ha szerelembe esünk
Sokan megtapasztalhatták már azt a bizonyos érzést, amikor az emberen csak úgy átfut a villám, mások a gyomrukban éreznek egy fura érzést, no meg a torokban, amikor a hang elakad, szó megszakad és kész, - abban a pillanatban „tudatosul,” ez bizony szerelem. Egyesek heves szívdobogást kapnak, mások elpirulnak, - az ok adrenalin kerül a vérbe. Mindenkinél más fizikai tünetek jelentkeznek, erre bizony nincs orvosság, mert a szerelem olyan betegség, ami nem gyógyítható. Az bizonyos, hogy az adott pillanat magába foglalja az életet magát, vagyis a jelenből alakulhat egy lehetséges jövő, de azt, hogy mi lesz, mi magunk tudjuk befolyásolni, vagyis készen állunk-e pont akkor az elfogadásra, vagy sem.
Létezik-e a nagy érzés és a nagy Ő, vagy csak a képzelet játéka?
A szerelem tanulható, mert mindenkiben ott a készség, hogy szeretni tudjon, bár kétségtelen, hogy jól szeretni nem könnyű. Pedig a mai kor embere nagyon vágyik, a feltétel nélküliségre, vagyis arra, hogy olyannak szeressék, amilyen és ne akarják megváltoztatni. Aki nincs tisztába saját értelmi, és érzelmi értékeivel, nem tudja, mire vágyik, alacsony az önértékelése, nagy valószínűséggel rosszul fog dönteni. Persze minden életciklusban más a szeretetnyelv, és nyilván ösztönösebben fejezi ki magát egy hat éves kisiskolás, mint egy negyven éves ember. Nem egyformán, egyféleképpen szeretünk, vannak tétova lovagok, amolyan visszalépő meghátrálók és vannak komoly udvarlók, de akadnak nyomuló macsók, akik a nők olvasatában csakis kizárólag azt akarják.
Nem kellene túldimenzionálni, vagy kivesézni, ki, mit akar, majd a gyakorlatban kiderül. Elég, ha kellő nyitottsággal és figyelemmel fordulunk a másik fél felé, a többit az idő megoldja.
A férfi agy egészen másként működik, mint a női agy. A férfiak a nőies nőket keresik, aki úgy öltözik, akinek egész lénye azt sugallja ízig-vérig Nő. Azt, aki nem veszi el tőle a férfiasságot, aki mellett tündökölhet, alkothat, akire pénzt kereshet, aki felnéz rá, mert Ő férfi.
Aki három típust egyesít egy személyben, abba szeret bele, aki emlékezteti az anyjára, aki tökéletes feleség, jó anya, és kiváló szerető, vagyis jó vele szerelmeskedni.
A szerelem háromszög elmélete:
- intimitás
- szenvedély
- elkötelezettség
Az intimitás: a közelségek és az érzések kölcsönösségét képviselő érzelmi összetevő.
A szenvedély: a szexuális vonzalmat és a szerelmesség romantikus érzését megragadó motivációs összetevő.
Az elkötelezettség: a kapcsolat fenntartására irányuló összes itt felsorolt tényező, amely a kölcsönösségen alapul.
A társszerelmet magas intimitás és erős elkötelezettség jellemzi.
Aki, igazán szeret, nyíltan felvállalja és kimutatja az érzéseit. Nem baj, ha, a kezdeti lépések tétovák, suták, mert járni tanulni nehéz. A kezdeti bizonytalanságok, hamar elmúlnak, amint pozitív visszajelzések érkeznek. BÁTORSÁG!
Szeifert Zsuzsa